Azon gondolkodom, hogy hány százalékban járul hozzá a sikerhez a közvetlen támogatás pillanatról pillanatra. Hogy ahhoz, hogy pozitívan állj hozzá a napodhoz, mik azok az érzelmi skálák, amik el kell, hogy játszva legyenek. Például Melissa minden nap annyira elhavazza magát tanulnivalóval, ahogy csak tudja és ettől érzi a napról napra való előrehaladást. Miként fogalmazódik meg az emberben, hogy mit kell csinálnia, függően attól hogy mit szeret csinálni. Vajon sokaknak csak vak motivációjuk van, tökéletes végkifejlett nélkül. Mindennemű reális, hosszútávú siker nélkül. Nah, azokban mi motoszkál. Ki az, aki úgy akar valami lenni, hogy nem tudja, mi az a valami? És ez mennyire gyerekes? Ugyan, mondaná, a kis kígyó, én is vipera leszek, ha eladom a lelkem a bárkinek aki útba esik.

Most emberi jelenekről beszélek. Most olyan pillanatról pillanatra való létezésről, ami talán fel sem fogható egészséges emberi képességekkel. Vagy csak utólag határozható emg, vagy soha. Előre nem hiszem, hogy lehet. És van olyan, aki a tényleges mindenpillanatot  a sajátjának akar tenni. Az uralkodás milyen fajtája, vagy értelmezése férfi sajátosság? (van egy latin szó erre, csak nem jut eszembe, angolul asszem principal) Mert elítélik e felszínesen az uralkodásnak egyes megnyilvánulását. Szerintem az uralkodás az, ami a legbelső motiváló erő. És kinek milyen szinten üt be. Két féle ember van. Aki a környezete terméke és akinek a terméke a környezete. ÉS ez mennyire jó? Én ennek tök örülök. Mert ez ősi. És az ősi az kicsit olyan mint a társadalomban a jog. Igazából senki sem tudja, hogy miért az a legalapvetőbb és legnagyobb hatalommal bíró "izé", de ha para van, akkor ösztönösen ide kap az ember. Nagyon örülök ezeknek a gyermeki naivitással kifolyó mondatoknak ma. Nektek nem kell, mert, ha most részeg lennék, azt mondanám, hogy majd ha kijózanodom elmesélem mégegyszer.

Addig meg gondolkodom olyanokról, hogy a tanárok vajon mit tekintenek legfőbb feladatuknak. És milyen feladatnak milyen mértékben elem az emberi kapcsolat. Az éppen akkor ottani, helybeli, pillatatról pillanatra kapcsolat. És ezt melyik tanár hogy gondolja. Akkor szeret-e egy diákot, ha az az ő ízlése szerint tesz jót, vagy saját kreativitását feszegeti. És erre már van is válasz, van elég rég, csak most jólesett megkérdezni.

(valami meghatározhatatlan úton módon még midnen nem ürült ki a fejem takonytartalma vagy hivhatod bárminek, de az arcüregem hogyanléte szerintem nem a legteljesebb idillállapot. ÉS nem vagyok megfázva)

Najó, nyomjátok a "hátezkészva" hozzászólást,holnap majd röhögök rajta.

:)csók